Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tanulnivaló a barokkról 2

2009.10.13

Az irodalomban

A barokk irodalom a katolikus megújulás jegyében született, noha nagy műveket alkottak egyes protestáns szerzők is. Az irányzat uralkodó műfaja a korban non plus ultrának tekintett eposz. Tasso Megszabadított Jeruzsálem című, keresztes hadjáratok idején játszódó műve monumentális alkotás, az egész kereszténység hőskölteménye. Szintén vallásos témában alkotta meg két, víziókkal telt eposzát (Az elveszett Paradicsom, A megtalált Paradicsom) a protestáns John Milton, Oliver Cromwell titkára. Ezekben az alkotásokban tetőzik a barokk heroizmus, a kozmikus mitológia, a végletekig fokozott vallásosság. Az eposzok hősei többnyire Krisztus bajnokai (athleta Christi).

A barokk dráma is jelentős volt, elsősorban a „katolikus királyok" (például a fanatikus hívő II. Fülöp) Spanyolországában, ahol a barokk építészet és szobrászat is hatalmas jelentőségre tett szert. Lope de Vega vagy Calderón patetikus, mozgalmas műveiben mindig a katolikus lovagi erények és a becsület győz.

A regény továbbra is virágzó műfaj maradt: egyfelől a követhetetlenül bonyolult cselekményű, fantasztikus közegben játszódó lovagregények (például az Amadís-regény), másfelől a talpraesett, alvilági csavargók történeteit feldolgozó pikareszkek voltak kelendőek. Ezek a történetek még mindig egymástól független, általában variálható elhelyezkedésű epizódokból állnak, ám a főszereplő személye már összefogja az egyes kalandokat.

A lovagregények és pikareszkek – már a korban is jelentkező – hátránya az volt, hogy egy idő után nem lehetett tovább fokozni az izgalmakat, az alkotók nem tudtak az előző művektől sokban eltérni, így unalmassá, népszerűtlenné válhattak. Ennek tanúbizonysága a világirodalom egyik legjelentősebb alkotása, a lovagregényparódia Don Quijote, Miguel de Cervantes műve. Nem csak a barokkos illúziókeltés, vagy a kíméletlen kritikai szemlélet miatt fontos mű a kétrészes regény, hanem azért is, mert a hős jelleme változik, fejlődik, ami a lovagregények esetében nem figyelhető meg.

A barokk költészet nem képviselt nagy jelentőséget. Nyelvezete patetikus, fennkölt, hasonlóan a versekben foglalt érzelmekhez. Legfőbb képviselője a spanyol Góngora, de a nagy dráma- és eposzköltők is alkottak lírai műveket.

Érdekes szegmense a barokk irodalomnak a Magyarországon is jellemző hitvitázó témájú műalkotások sorozata. Ezek révén tovább terjedt és fejlődött a nemzeti nyelvhasználat, sőt a népszerű hitvitázók gyakran emeltek népi fordulatokat beszédeikbe, hogy elnyerjék a hallgatóság tetszését.

A barokk neves művészei az egyes művészeti ágakban



 

 

 

 

 

 

 

 

A székesfehérvári Nepomuki Szent János templom

 

 

 

 

A jezsuiták székesfehérvári templomát, Nepomuki Szent János tiszteletére szenteltek fel, Paul Hatzinger fehérvári építész tervei alapján építettek fel 1745-1756 között, amely ma a város egyik legszebb barokk műemléke.

A jezsuiták Székesfehérvárott, 1688-ban telepedtek le, közvetlenül a város török uralom alóli felszabadítása után. Az első templomukat az egykori Szent Jakab templomból átalakított török mecset helyén nyitották meg.

 

A mai is látható barokk stílusú rendház és templom terveit Paul Hatzinger fehérvári polgárjogot nyert építész készítette, aki a "dunai barokk" mesterének, Marin Witwer (1669-1732) karmelita szerzetesnek volt a tanítványa. A jezsuita épületek építését 1742-ben indították meg, a templom alapkövét 1745. március 22-én helyezték el. Az építkezést anyagilag, az egykori hírhedt székesfehérvári harmincados, Vanossi Lőrinc fia, P. Vanossi Antal SJ (1688-1757), az osztrák jezsuita rendtartomány főnöke támogatta. P. Vanossi állandóan gondos figyelemmel kísérte a templom építését, már 1744-ben javasolta, hogy a templomot az akkor igen népszerű, a Habsburgok által is kedvelt, Nepomuki Szent János tiszteletére szenteljék fel, mivel így sok bőkezű adakozót nyerhetnek meg az építkezés támogatására.

 

1746. július 31-én, Loyolai Szent Ignác ünnepén került sor a keresztfeltevés eseményére. Két évvel később, 1747-ben már a külső homlokzatok meszelésénél tartottak és megkezdődött a templombelsőben a freskók festése, 1749-ben került a helyére a templom szószéke, az óbudai Bebó Károly mester (1712 körül-1779) alkotása, a templom főoltára, pedig 1750-ben készült el. A templom bejárati kapuja felett az 1751-es évszám olvasható, de a templom teljes felszerelése és berendezése még néhány évig eltartott, így csak 1756-ban kerülhetett sor az ünnepélyes felszentelésre.

 

A rendházzal szervesen összeépült a templom, bár a két hagymasisakos, órapárkányos torony kissé előbbre ugrik, a timpanonos, magasra felnyúló homlokzattól. A függőleges tagolódást tovább hangsúlyozzák a homlokzat két és a tornyok három szintjét keretező, toszkán, ion és korintuszi fejezetes falpillérek. A homlokzat tengelyében nyílik a volutás, virágdíszes falpillérekkel, gazdag párkányzattal övezett kőkeretes kapu. A hullámos ívében található az 1751-es évszámot mutató zárókő. Az ívben látható, a kovácsoltvas kapu felett a vasrács a jezsuita címerrel. A tornyok felső részén, magasra nyúló, félköríves záródású, vállpárkányos ablakok törik át a vaskos falakat. A Szent János közre néző oldalhomlokzat falpillérekkel osztott két mezőjében egy-egy hegedűablak, alattuk, pedig két-két kisebb szegmentíves ablak található. Ide nyílik a szentély magasságában a templom oldalbejárata.

A templomba belépve a kórus alatti előtérbe jutunk, jobbról és balról egy-egy rokokó stílusú kovácsoltvas ráccsal elzárt kápolna nyílik. Ezeket az ifjúság védőszentjeinek, a jezsuita Gonzága Szent Alajosnak és a tragikusan korán elhunyt Szent Imre hercegnek a tiszteletére szentelték fel. Az utóbbiban nyert elhelyezést Szent Candid vértanú ereklyéje, egy teljes csontváz, amelyet Vanossi Antal a tusculani püspöktől kapott ajándékba.

 

Az orgonakarzat alól a templom világos tagolású egyhajós terébe léphetünk. A két oldalon a boltozati rendszernek megfelelően egy-egy oldalfülke nyílik, amelyekben a mellékoltárok állnak: jobbra Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc, balra az Őrzőangyal és a Szent Kereszt oltárok. A szentély egyenes záródású falán Nepomuki Szent János apoteózisa látható. A kép a jezsuita művészeti elképzeléseknek megfelelő, a teret a végtelen felé kitáruló, perspektivikus módon ábrázolja az eseményt. A freskó előterében, a szimbolikus alakok között, a hagyomány szerint egy ifjú képében magát Vanossi Antalt, édesapját Vanossi Lőrincet és az építkezés másik jelentős mecénását Amadé Antalnét láthatjuk, imára kulcsolt kézzel és áhítatosan az égre emelt tekintettel.  A szentély boltozatán, az előbbi témát folytatva a mennyek országa nyílik meg, a Szentháromság ábrázolásával. A hajónak a szentély felőli mezőjében Szent István király felajánlja Magyarországot Szűz Mária oltalmába. A hajó első boltszakaszán, pedig a Hit-Remény-Szeretet allegóriáját örökítették meg, a kórus oldalfalán P. Stocker Ignác SJ (1694-1761), az építkezéseket közvetlenül irányító jezsuita házfőnöknek az arcképét láthatjuk. A templom freskói és a főoltárkép Caspar Franz Sambach osztrák festőtől (1715-1795) származnak, aki később a bécsi festőakadémia igazgatója volt  A boroszlói származású mester ekkor tájt már jó ideje Bécsben működött, festészete részben az osztrák barokk nagy nemzedékének, elsősorban Daniel Gran (1694-1752) klasszicizmusának örököse, de már megérintette az új nemzedék felszabadultabb festőisége, főként Paul Troger (1696-1762) vizionárius művészete .A templom kifestésében két jezsuita segítő testvér F. Werle Antal SJ (1699-1762) és F. Magis János SJ (1720-1758) vett részt, Franz Sambach művészeti vezetése alatt, elsősorban a mellékoltárok és a lorettói kápolna a saját alkotásuk. A rendalapító Loyolai Szent Ignác oltárának a képét Michelangelo Unterberger (1696-1758) festette. A templomhajó közepén nagy vörös márvány fedőlap alatt nyílik a kripta lejárata., de ide a loretói kápolnából csigalépcsőn is le lehet jutni. Maga a loretói kápolna a szentély mellett balra a sekrestye, pedig jobbra található. A templom teljes bútorzatát a helyi jezsuita asztalos műhely segítő testvérei készítették el, F. Baumgartner Bernát vezetése alatt, 1764-1767 között. A magyarországi jezsuita szobrászat és fafaragás legnevezetesebb mestere, F.  Baumgartner Bernát SJ (1704-?1773 után) Szakolcán lépett be a rendbe 1730-ban, az újonc évei alatt Trencsénben, már fafaragóként működőt. A segítőtestvéri első éveit, a trencséni rendházban töltötte, a helyi asztalosműhely szobrászaként: sekrestyeszekrényeket, mellékoltárokat, ebédlői és könyvár berendezéseket készített. Legjelentősebb itteni munkái a templom belső-külső szobrainak a kifaragása volt, az akkori kollégium vezetője, a későbbi tartományfőnök, P. Vánossi Antal nagyon elismerőleg nyilatkozott leveleiben a munkáiról. A későbbiekben is figyelemmel kísérte sorsát, számos jelentős alkotás elkészítésével bízta meg. 1735 és1737 között az esztergomi rendházban élt és a vízivárosi Loyolai Szent Ignác templom szobrait készítette el. 1738-tól 1743-ig Bécsben élt, ahol művészetét tovább fejlesztette, 1744-1745 folyamán, a készülő rezidencián dolgozott Székesfehérváron, majd néhány éves bécsi és kolozsvári szünet után 1749-től visszatért Székesfehérvárra, ahol a rezidencia, a gyógyszertár és a Nepomuki Szent János templom díszítésén és belső berendezésén dolgozott, mint az asztalos műhely vezetője. Művészete, egyedi íhletettségű finom fakidolgozásain keresztül a fehérvári alkotásaiban érte el a legmagasabb szintet. Munkájának és művészetének köszönhetően, ma itt találni Közép-Európa legszebb, legjobban kiforrott művészi kidolgozású fabútor együtteseit, amelyek példaképül szolgáltak számos más magyarországi templom, rendház és gyógyszertár belső berendezéséhez. A székesfehérvári asztalosműhely sok neves jezsuita művésznek nyújtott alkotási lehetőséget, itt tevékenykedett Koller János Pál (1727-1774) és Kratz Fülöp (1693-1764). Valamint szintén itt kezdte pályáját a később székesfehérvári polgárrá lett, Cordelli József festő és fafaragó mester.  

 

A sekrestye berendezése, a rokokó tölgyfa bútorzat 1764 és 1767 között készült, Hyngeller János pálos szerzetes munkája. A szekrénysor a sekrestye három oldalát tölti ki, patkó alakban, a folytonosságot a sarkokban egy-egy gyóntatószék töri meg. A sorokat egyébként a gyóntatószékek indítják és zárják, Ennek a két darabnak a térdeplője feletti táblákat festői szépségű figurális faragványok díszítik. Az elsőn Szent Péter apostol imádkozó alakját láthatjuk, a háttérben Jeruzsálem falain kukorékoló kakassal és az égben a sugárzó fényözönből kinyúló isteni jobbal, amely a mennyország kulcsait nyújtja a szent felé. A másik gyóntatószék tábláján Szent Pál apostol térdeplő alakját láthatjuk, a kezében feszülettel, vállán az aszkézisre sarkalló cilíciummal (vezeklő övvel) és előtte az asztalon nyitott könyvvel és írótollakkal.

 

A szekrénysor kétrészes: a szélesebb alsó rész polcai a templomi ruhaneműk tárolására szolgálnak, az ajtai egyszerűek. Azonban a jobb és a baloldali három-három ajtó jelenetei a templommellékoltárainak képeit másolják: a szentély felőli sorban az Őrzőangyal, a Kálvária és a kórus alatti Szent Imre oltárok fába faragott képeit láthatjuk, szemközt ugyanígy a közép felé haladva Xavéri Szent Ferenc és Loyolai Szent Ignác és Gonzaga Szent Alajos a templomból ismerős festett kompozícióinak az ismétlésével találkozhatunk.

 

A középső, összekötő szekrényrész mögött ablak nyílik, amelyen beáradó napfény keretbe foglalja a főjelenetet, a Krisztus sírbatételét ábrázoló reliefet, amelynek két oldalán imádkozó angyalokat láthatunk. A balszéli szekrényke ajtaján a Mária mennybemenetelének a jelenetét örökítette meg a művész, a másik oldalon, pedig a szentély freskójáról ismerős kép, Nepomuki Szent János megdicsőülése köszön vissza.

 

A templom a jezsuita rend feloszlatása után, 1773-ban a pálosok tulajdonába került, majd 1786-ban a pálos rend megszüntetése után néhány hónapig zárva tartották. A városi tanács egy ideig komolyan fontolgatta, hogy világi célokra átalakítják, de a városi polgárok kérésére elálltak ettől a tervtől és a német ajkú polgárok templomaként újra megnyitották és 1813-tól a ciszterci rend kezelésébe került a szomszédos rendházzal, iskolával és gyógyszertárral együtt.

 

A második világháború alatt tönkrement a tetőzet, a tornyokból lezuhantak a harangok, a templombelsőben megsérültek a freskók, 1950-ben a ciszterci rend megszüntetése után egyházmegyei kezelésbe került a templom.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.